A Rádiótechnika folyóirat cikkeit, leírásokat böngésztem, amikor arra jutottam, jó lenne készíteni egy konvertert, amely alkalmas kép vételre.

A kereséseim nem jártak sikerrel, mert a ’80-as évek elején még lokátor azaz hosszú utánvilágítású csöveket használtak erre a célra, amit nehezen lehetett beszerezni.

Az amatőrsávban beszélgetve találtam rá HA1ZH Zolira, aki más megoldást használt – digitális konvertert, amely dinamikus memóriába vezette be a digitalizált lassú jelet és olvasta ki a monitoron való megjelenítéshez szükséges gyors jelet.

Egy kora tavaszi napon HG3IH Lóri barátommal felkerestük Zolit, aki készségessen bemutatta a készüléket, melynek leírásáról fénymásolatot készített, hogy mi is megtehessük a kezdő lépést. A látogatást követő napokban megrajzoltam tussal pauszra a fóliarajzokat, melyeket Pozitiv 20 segítségével a panelekre másoltam és nyomtatott áramköri lapok készültek. Ez a 43 IC-ből álló konverter az első bekapcsolásra működőképes volt, melyet május elsején délután a rádióhoz illesztve csodálhattam meg a „virnyogó” hangokból hogyan lesz kép. (értsd: 128x128 képpontot 8 másodperc alatt rajzolt fel).

Kezdetben csak megfigyelésre tudtam használni, nem volt slow-scan-tv kamerám adáshoz, később is csak fekete fehér TV kamerát használtam adáshoz, de még a színeshez is.

Ez a szerkezet 1987-ig csak vételhez volt jó, akkor jutott el hozzám a leírás G4ENA adópanelről, melyet ehhez a konverterhez illesztve az adás is működött. Ez a panel további 24 IC-t igényelt és ’hurrá’ mehet az adás is. Persze csak az előbb említett 128 képpont soronként és 128 sor fekete-fehér kép formájában.

A konverter jól van megtervezve, mert lehetőség volt bővítésre, amit HA1ZH Zolival együtt ki is használtunk: bővítettük a memória paneleket R-G-B színekhez, ezzel 3x8 azaz 24 másodperces színes vétel is ment. Az adás már trükkösebb volt, itt a fekete-fehér kamera elé kellett tenni színszürőket és az adott kép (fotó, rajz) színtartalmának megfelelően eltárolni a hozzátartozó memóriában. Ezután már mehetett is a színes kép adása. További bővítés volt a 8 helyett 16 sec. és 32 sec. vétel és adás, melynek a színes párja a 48 és 96 secundum volt – ezek voltak az akkor elfogadott kép formátumok.

Meg kellett birkózni még szinkronizálás stabilizálással, amit Zoli egy TV technikai modullal oldott meg. Találtam megoldást a kép a képben előállítására valamint az adás rádiófrekis zavarás megszüntetésére készült szívókör 3.730 kHz-re és a gyenge jelek erősítésére az RT78/5-212 oldalán leközölt szinkron szelektív előerősítő - ezeket beépítettük a készülékeinkbe.

Érdekesség, hogy történt megkeresés más körzetekből is vállalnám-e a vevőkonverter elkészítését, melyet elkészítettem. Emlékszem még digitális magnóra is (RT 1986/6-305), mely a hagyományos hangszalagos magnót használta, ezen rögzítettem a vett képeket hang fomájában. Érdekes lenne elővenni és megnézni a kezdeteket.

Ha sikerül a ’csipkerózsika álmát alvó’ szerkezetet feléleszteni, akkor teszek fel videót is.

További képek a megépített készülékről ITT láthatóak.

 

Irodalom:

James Schueckler: A digital image processing system for slow scan television 1981.

B. A. Smith, G3WCY: Radio Communication, February 1983

P.M. Asquith, G4ENA: SSTV Transmit converter CQ-TV 129. 130. 1985

Németh Zoltán: Az SSTV - kezdetektől napjainkig

Ramon L. Gliden: Getting Started with Slow Scan Television

Mike Wooding: Slow Scan Television Explained 1998.